Asztalitenisz

Asztalitenisz

 

Az asztalitenisz – más néven ping pong – a viktoriánus Angliából származik, ahol az arisztokraták amolyan ebéd utáni játékos elfoglaltságként játszották az 1880-as évektől. Ekkoriban whiff-whaffnak hívták.

Mivel igen könnyen és gyorsam megtanulható, élvezetes játék volt, gyorsan eljutott távolabbi helyekre is. Az ekkortájt vezető gyarmatbirodalom Anglia katonái, tisztjei nagy lelkesedéssel játszották Indiában és más távol keleti területeken, így gyorsan népszerűvé vált. 1889-ben a John Jaques and Son nevű cég kezdte el gyártani és forgalmazni az első készletet. Ez két faütőt, valamint egy keretbe foglalt pergamen darabot tartalmazott. Az eszköz által kiadott különleges hang miatt kezdték el ping pongnak nevezni.

Mivel ugyanerre az időre esett a nagypályás, füvön játszott tenisz térhódítása, a pingpong ennek farvizén, mintegy a tenisz beltéren is játszható kistestvéreként  vált egyre népszerűbbé. Látva a sport felívelését, a John Jaques and Son levédette a pingpong nevet, így engedélye nélkül nem használhatta azt más gyártó vagy szervezet.

Később a pingpong elnevezést eladták a Parker Brother’s nevű cégnek, amely kizárólag ahhoz járult hozzá, hogy termékeiket versenyeken árusítsák, és eljárást kezdeményeztek az ezt megsértő árusok ellen. A védjegy-háború megelőzése végett a szervezők úgy döntöttek, hogy a sportot a továbbiakban asztalitenisznek nevezik.

Nem csak az elnevezés, az eszközök is sokat változtak az idők során. Így például 1901-ben James Gibb – aki maga is a pingpong lelkes művelője volt – kifejlesztette a műanyag labdát.

Ugyanekkor alakította ki E.C. Goode a modern pingpongütőt, melynek lapjára gumiréteget ragasztott. A két újítás jelentősen hozzájárult a játék intenzitásának növeléséhez.

●       Szabadidősportból profisport…

A játék 1921-ben az Angol Pingpongszövetség megalakulásával vált igazi sporttá. 1926 után – ekkor jött létre a Nemzetközi Pingpongszövetség – a pingpong egyszerű szabadidős időtöltésből teljes értékű versenysporttá vált.

Ugyanebben az évben London volt az első hivatalos világbajnokság házigazdája; ez teremtette meg az alapokat ahhoz, amivé a sport a későbbiekben vált: 1988-ban olimpiai sport lett az asztalitenisz, versenyzők Japántól Angliáig immár profi játékosokként arra törekedtek, hogy minél több pontot érjenek el az asztalnál.

●       Magyar eredmények

A fent leírtak ellenére az asztaliteniszről a legtöbb embernek Ázsia – Kína – jut eszébe, mivel  a sport ezen a területen fejlődött a leggyorsabban, és innen származik a legtöbb bajnok. Hazánk mindvégig – a sportág hivatalos kezdeteitől – nagyon sikeresnek mondható ebben a sportban. Már a húszas, harmincas években is voltak nemzetközi bajnokaink, a 70-es és 80-as években pedig nagyhatalomnak számított Magyarország. . Főbb bajnokaink:

Egyéni világbajnokok:

Jacobi Roland (1926)
Mechlovits Zoltán (1928)
Barna Viktor (1930, 1932, 1933. január, 1933. december, 1935)
Szabados Miklós (1931)

Sidó Ferenc (1953)
Jónyer István (1975)

Mednyánszky Mária (1926, 1928, 1929, 1930, 1931)
Sipos Anna (1932, 1933. január)
Farkas Gizella (1947, 1948, 1949)

Jacobi Roland

Olimpiai helyezettjeink:

Klampár Tibor (1988, Szöul) – 4-ik helyezett

Bátorfi Csilla, Tóth Krisztina (2000, Sydney) – 4-ik helyezettek

●       Népszerű marad…

Nem nehéz megjósolni, hogy a pingpong népszerűsége töretlen marad a jövőben is. Az a tény, hogy a játék gyakorlatilag bárhol játszható, egyidejűleg többen – forgózás esetén akár tízen is – játszhatják, erre predestinálják.

  • Eszközök, szabályok

A játékosok, egyéni játéknál két játékos, páros játéknál négy játékos üt egy labdát egymás közt, ütő segítségével. A kezdő játékos az adogató, úgy üti meg a labdát, hogy az előbb a saját, majd az ellenfél térfelén is lepattanjon, amit háló választ el. Az ellenfélnek vissza kell ütnie a másik térfelére a labdát. Ezt követően a kezdő játékosnak is ez a feladata. Az adogatást három pontonként váltják. A játék során szettenként, tizenegy pontot lehet gyűjteni. Az a játékos kapja a pontot, aki utoljára üti át szabályosan a labdát az ellenfél térfelére.  Az a játékos nyer, aki a három vagy négy szettig tartó játékban a legtöbb szettet nyeri.

Általában egy játszma 11 pontig tart (a régi versenyszabály szerint 21-ig), és kettő szervánként van szervacsere (a régi szabály szerint öt szervánként). A fogadónak végig kell látnia a szervát, nyitott tenyérből, az asztal felett, az asztal mögül kell feldobni a labdát.

A már feldobott labda, játékba kerül, tehát az is pontot veszít, aki nem találja el azt az ütővel. Az asztal felett labdát érintő játékos pontot veszít, ha azt nem szabályosan üti vissza az ellenfél térfelére (töccs). A hálót érintő szabályos adogatást (necc) meg kell ismételni, tetszőleges számban.

Ha a játékos játék közben szabad kezével az asztalhoz ér, pontot veszít.

Páros játszmában adogatásnál kell csak a fogadó térfelére ütni a labdát, „idegen” szerva vesztett pontot jelent. Párosban a játékosok felváltva adogatnak. Két pontos előny szükséges a nyertes játszmához, tehát 11:10 után (majd 12:11 után is) tovább kell játszani, ekkor a játékosok már váltva adogatnak.

Minden játszma után a játékosok térfelet cserélnek.

A mérkőzés nyertese az, aki három játszmát megnyer. Az utolsó, döntő játszmánál öt pont elérésekor (a régi szabály szerint tíz pontnál) a játékosok térfelet cserélnek.

Forrás: https://csocsokiraly.hu/az-asztalitenisz-jatekszabalyai/

 

Az asztal

Az asztal felső lapja, a játékfelület téglalap alakú, 2,74 m hosszú és 1,525 mszéles, és a padlótól 76 cm-es magasságban, vízszintesen helyezkedik el. A játékfelület bármilyen anyagból készülhet, ám egy szabványos labdának 30 cm magasról a játékfelületre leejtve mindenhol körülbelül 23 cm magasra kell felpattannia. A játékfelületnek egységesen sötét színűnek és mattnak kell lennie, mindkét hosszanti oldalvonalon 2,74 méteres, 2 cm széles fehér szegéllyel, s mindkét alapvonalon 1,525 méteres, 2 cm széles fehér szegéllyel. A játékfelületet az alapvonalakkal párhuzamosan húzódó, függőleges háló két egyforma nagyságú térfélre osztja. A játékfelületnek teljes terjedelmében folyamatosnak kell lennie mindkét térfélen. A páros játékhoz a térfeleket egy, az oldalvonalakkal párhuzamosan húzódó, 3 mm széles, fehér színű középvonal két egyforma méretű térfélrészre osztja. A középvonal mindkét térfélen a jobb oldali térfélrészhez tartozik.

 

A hálókészlet

A hálókészlet a hálóból, a felfüggesztéséből és a hálótartó oszlopokból áll, beleértve az asztalhoz rögzítő elemeit is.2.2.2.A hálót zsinórral kell felfüggeszteni, mindkét végén 15,25 cm magas oszlophoz erősítve. Az oszlopok külső határvonala 15,25 cm távolságra van az oldalvonaltól. 2.2.3.A háló felső szélének,a háló teljes hosszában, 15,25 cm magasan kell lennie a játékfelületfelett. 2.2.4.A háló aljának a háló teljes hosszában a lehető legközelebb kell lennie a játékfelülethez, a háló végeinek pedig a lehető legszorosabban kell csatlakozniuk a hálótartó oszlopokhoz.

 

A labda

3.1 A labda gömb alakú, 40 mm átmérőjű.

3.2 A labda súlya 2.5 gramm.

3.3 A labda anyaga celluloid, vagy hasonló műanyag, színe fehér, sárga vagy narancssárga, és matt.

 

Az ütő

Az ütő tetszés szerinti méretű, alakú vagy súlyú lehet, de a lapjának síknak és merevnek kell lennie. Azütőlap vastagságának legalább 85 %-a természetes fa kell, hogy legyen, az ütőlapon belüli ragasztóréteg megerősíthető valamilyen rostos anyaggal, mint például karbonszál , üvegszál vagy préselt papír, de ez a megerősítés nem lehet vastagabb az ütőlap teljes vastagságának 7,5 %-ánál, vagy 0,35 mm-nél, attól függően, hogy melyik érték a kisebb. Az ütőlapnak az ütéshez használt oldalát vagy szokványos szemcsés gumival kell borítani szemcsével kifelé, a ragasztóanyaggal együtt legfeljebb 2mm vastagságban, vagy pedig szendvicsgumival azaz szofttal, szemcsével akár kifelé, akár befelé, a ragasztóanyaggal együtt legfeljebb 4mm vastagságban.

A szemcsés gumiborításegy olyan, nem szivacstartalmú természetes vagy műanyag gumi, amelynek egész felületét egyenletesen borítják a szemcsék, négyzetcentiméterenként legalább 10, de legfeljebb 30 darabos sűrűséggel. A szendvicsgumi borítás,azaz szoftegy szivacsgumi réteg, külső felületén szemcsés gumiborítással. A szemcsés gumiréteg vastagsága nem haladhatja meg a 2 mm-t. .A borításnak az ütőlapot teljesen be kell fednie, de nem nyúlhat túl az ütő szélén. Az ütőlapnak a nyélhez legközelebbi része, melyet az ujjak érintenek, lehet borítatlan, vagy bármilyen anyaggal fedett. Az ütőlapnak és az ütőlap bármely rétegének, valamint az ütőt borítóragasztónak és anyagoknak folyamatosnak és egyenletes vastagságúnak kell lennie az ütőlap ütésre használt felületén. Az ütőt borító anyagnak, vagy a borítatlanul hagyott ütőlapnak mattnak kell lennie, egyik oldala élénk piros, a másik oldala fekete kell hogylegyen. Csak olyan borítást szabad használni, amelyen semmiféle fizikai, kémiai vagy egyéb kezelést nem végeztek.

  • Az asztalitenisz pozitív élettani hatásai:

1)   Élesíti mentális képességeinket

A nyesés, a labda helyezése, a gyorsaság – mindezek a pingpong lényeges, elhagyhatatlan elemei. Minden profi játékos rendelkezik ezen képességekkel. Nem nehéz belátni, hogy az ezek végrehajtásához szükséges készségek – gyorsaság, gyors döntéshozatal, előre gondolkodás – a civil életben is nagyon hasznosak.

  • Fejleszti Reflexeinket

Ha a reflexek fejlesztése a cél, jobb mozgásformát nehezen találhatunk. Pusztán az amatőr és a profi sportolók reflexei közti különbség miatt amatőr sportolónak esélye sem lehet egy profi ellen. A távolságok relatíve rövidek, miközben a labda 100 km/h fölötti sebességet is elérhet. Ennek köszönhetően a pingpong az erőkifejtéshez szükséges izmok mellett a finom motoros mozgásokhoz szükséges izmainkat is fejleszti.

3) Jó hatással van kéz-szem koordinációnkra.

A pingpong stimulálja mentális éberségünket, figyelmünket, koncentrációnkat és stratégiai tervezésre való hajlandóságunkat.

A labdát a megfelelő pillanatban kell ütnünk ahhoz, hogy az asztalon pattanjon. Ez csak akkor lesz így, ha agyunk a megfelelő pillanatban juttatja el kezünk felé az információt: mikor, mekkorát kell ütnünk.

4) Kíméli az ízületeket

A pingpong talán leghasznosabb tulajdonsága, hogy nincsen korhatára: senki sem túl öreg, hogy elkezdje.

Egyes mozgásformák végzéséhez nagyon ruganyosnak, hajlékonynak kell lennünk, másokhoz átlag feletti erő, vagy gyorsaság szükséges. A pingpongot időskorban is bátran, élvezettel űzhetjük. Remekül erősíti emellett kar, láb és törzs izomzatunkat; anélkül, hogy ízületeinket túlságosan megterhelné.  

5) Kalória égető

Megfelelő gyakoriság és intenzitás mellett az asztalitenisz sok kalóriát képes elégetni.

A szélre kihelyezett labdákat el kell érni, vissza kell ütni; minden egyes ütés után ismét fel kell venni a megfelelő pozíciót, mivel a következő labda ismét bárhová érkezhet.

Ez olyan fizikai edzést jelent, ami jelentősen megdolgoztatja szívünket – kardió mozgásforma, ami minden esetben alkalmas rá, hogy fogyjunk tőle.

Egy átlagos 70 kilós ember egyórányi játékkal átlagosan 272 kalóriát képes elégetni. Ez ugyan nem tartozik a leghatékonyabb mozgásnak, ami a kalóriákat illeti, ha belegondolunk, mennyivel többet tudunk egy nap pingpongozni, mint például futni, látható, hogy ezen a téren is eredményes lehet.

A pingpong – akár versenyszerűen, akár szórakozás gyanánt játsszuk – addiktív és szórakoztató elfoglaltság.

6) Szociális tevékenység

A mai világban az emberek gyakrabban kerülnek kapcsolatba gépekkel, mint egymással. 

Akár otthon, a barátaiddal játszol, akár idegenekkel egy sportlétesítményben, biztos, hogy ennél szociálisabb időtöltésben lesz részed. Ehhez még hozzájön a fent már ismertetett tény, mely szerint a pingpong terén nincsenek korhatárok – így tovább bővül a potenciális játékpartnerek köre.

8) Segít a demencia megelőzésében

Tudományos bizonyítéka van, hogy a pingpong segít a demencia megelőzésében; sőt, a már kialakult kórkép tüneteinek enyhítésében is hatékony.

A pingpong az agy legkülönbözőbb területeit stimulálja – ezek között van a hippocampus is, amely terület a hosszabb távú tervezésért, valamint az ilyen tervek végrehajtásáért felel.

10) Fejleszti az egyensúlyérzéket

Egy hirtelen irányváltás után nem könnyű megőrizni egyensúlyunkat, márpedig a pingpong ilyen manőverek sorozata. Profi játékosok szerint is kulcsfontosságú az eredményességben a jó egyensúlyérzék. Köztudomású, hogy az idősek emberek esetében az egyensúly megtartása gyakran okoz problémákat – ez a mozgásforma így elsőrangú eszköz ennek a készségnek a fejlesztésére.

14) Megtanít győzni és veszíteni

A pingpong elsőrangú eszköz arra, hogy megtanuljuk az egészséges versengés szabályait. Egy-egy ellenfelünktől elcsent ponttal, látványos labdamenet megnyerésével, a végső győzelemmel megismerhetjük a győzelem ízét. A vereség talán még ennél is fontosabb – a való életben is hasznosítható – készséggel gazdagít minket, ugyanis ennél jobb módja a fejlődésnek nehezen képzelhető el.

  • Pingpong az Alzheimer kór ellen.

A BAT Foudation (Bounce Alzheimer’s Therapy) kutatói évek óta vizsgálják az asztalitenisz hatásait a demenciára és az Alzheimer kórra. Az alapítvány kutatói által elvégzett MRI vizsgálatok kimutatták, hogy a pingpong fejleszti a fenti betegségekkel küzdők hosszútávú memóriáját és általános mentális állapotát. Eddigi méréseik szerint a rendszeres játék nem kevesebb, mint 5 évvel kijjebb tolja a kór tünetei jelentkezésének idejét.

A Hippocampus

A hippocampus felel az új élmények rögzítéséért, egyúttal agyunk egyetlen olyan része, amely egész életünk során új agysejteket termel. Agyunk ezen tartománya kisebb az Alzheimer kórban szenvedők esetében. A pingpong – hasonlóképpen a tenisz is – stimulálja a hippocampus működését, ami ettől növekedni kezd.

Aerobic mozgásforma

Mint minden ilyen mozgás, a pingpong is serkenti az agysejtek képződését. Ezek rendkívül fontos szerepet játszanak a figyelem, a koncentráció erősödésében. Rendszeres pingpongozás esetén az Alzheimer kór korai stádiumában lévő betegek esetében a homloklebeny funkcionális erősödését lehet tapasztalni, ami azért jelentős felfedezés, mert ez a terület felel az ember probléma megoldó, döntéshozatali képességéért, valamint alapvető mozgásos funkciók egészséges működéséért.