Röplabda

Röplabda

A röplabdázás csapat labdajáték; verseny- és szabadidősport. Hat fős csapatok játsszák, hálóval elválasztott pályán. Cél: a labdát kézzel úgy átütni az ellenfél térfelére, hogy az ne tudja visszaadni. Szakágai: a teremröplabdázás, a strandröplabdázás és az ülőröplabdázás.

A röplabda 125 éves sportág. 1895 február 9-én a Massachusetts-beli Holyoke településen jelentette be „újítását” – amit mintonette-nek nevezett el – a YMCA (Young Men’s Christian Association) testnevelési igazgatója, William G. Morgan.

A mintonette fedettpályás sportként indult – a kosárlabdánál könnyebb mozgásformát kerestek. A röplabda magában hordozza a tollaslabda, a tenisz, valamint a kézilabda egyes elemeit. A háló – ami eredetileg egy normál teniszháló volt – eredtileg 201 cm. magas volt, és mindkét oldalán bármennyien tartózkodhattak.

1896-ban Alfred T. Halstead – miután végignézett egy meccset, és látta, amint a játékosok hosszasan püfölték a labdát oda-vissza – nevezte a mozgásformát röplabdának. Az első hivatalos mérkőzést a Springfield-i egyetemen játszották 1896 július 7-én.

Az új sport játszhatóvá és népszerűvé tételében Morgan egyik legnagyobb feladata a játékhoz való, megfelelő labda kiválasztása volt. Olyan eszközre volt szükség, amelyik elég könnyű ahhoz, hogy elegendő ideig a levegőben maradjon, ugyanakkor megfelelő tömeggel rendelkezik – ne feledjük, hogy a röplabdát akkor még főleg kültéren játszották – hogy a szél ne térítse el, és ne is lassuljon le túlságosan a játék. Morgan 1900-ban felkereste az A. G. Spalding and Brothers nevű céget – igen, a ma is vezető, főleg már kosárlabdára koncentráló Spalding cégről van szó – hogy olyan labdát terveztessen velük, amely minden fenti követelménynek megfelel.

Eleinte a biciklikerék külső köpenyéhez hasonló, masszív gumiból készült labdával próbálkoztak, később azonban kifejlesztették a gyakorlatilag ma is hasonló technikával készülő – röplabdát, ahol a gumi fölött egy textil, majd végül egy borításként funkcionáló bőrréteg is helyett kapott.

A röplabda evolúciója és népszerűsítésé:

Ahogy múltak az évek, a röplabda egyre több követőre talált. 1916-ban a szabályok szerint megemelték a háló magasságát, és a labda nehezebb lett.

A YMCA a főiskolai kosárlabda ligával (NCAA) karöltve népszerűsítette az új sportot, aminek az eredményeképp az bekerült a középiskolai és a főiskolai szövetségi testnevelési tananyagba. 1928-ban létrejött az Egyesült Államok Röplabda Szövetsége (USVBA) ami felgyorsította szabályok egységesítését annak érdekében, hogy a röplabda versenysporttá válhasson.

Ekkoriban alakultak ki olyan – mára alapvetővé vált – új szabályok, mint a három érintés (korábban egy csapat akárhányszor a labdához érhetett) a hátsó soros támadás (a hátsó hármas alakzatból csak a 3 méteres vonal mögül felugorva szabad lecsapni) szabályai. Tizenöt helyett huszonegyig tartott egy szett.

A Fülöp-szigeteken alakult ki a feladás-lecsapás ma már megkerülhetetlen koncepciója, ami sokkal intenzívebbé tette a játékot. A játékosok ekkor már nem foghatták meg a labdát, mielőtt továbbították volna csapattársuknak.

1947-ben megalakult a Nemzetközi Röplabdaszövetség (FIVB), majd két évvel később Prágában megrendezték az első röplabda világbajnokságot is. A nemzetközi sikerek eredményeképp 1957-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság olimpiai sporttá nyilvánította a röplabdát.

 A játék mára rendkívüli népszerűségnek örvend mind a férfiak, mind pedig a nők körében; világszerte mintegy 800 millióan játsszák.

A röplabda Magyarországon

A Magyar Röplabda Szövetség 1946-ban alakult. Hazánkban nagyjából 70 egyesületben lehet röplabdázni, kb. 5000 fő teszi ezt versenyszerűen, és ugyanennyien hobbiszinten.

Mind a női-, mind a férfiválogatott szerzett Eb-ezüstöt és bronzot, de míg a férfiak az 50-es, 60-as években, addig a nők a 70-es, 80-as években. A női röplapda egyébként is sikeresebbnek számít, hiszen olimpiai és világbajnoki negyedik helyet is szereztek, sőt klubszinten BEK és KEK-győzelem is van listán. Igaz, ezek is ugyanabból a másfél-két évtizedből.

Manapság a magyar női röplabda kezd mindinkább magára találni, ha nem is tudják még megközelíteni a négy évtizeddel korábbi szintet, de kétségtelenül egyre népszerűbb a sportág Magyarországon.      

Forrás: https://sportagvalaszto.hu/roplabda/

A röplabdapálya:

A pálya mérete 9×18 méter. A pályát két részre osztja egy 9,5×1 méter méretű háló, amelynek a teteje férfiaknál 2,43, nőknél 2,24 méter magasan van. A pályán a hálóval párhuzamosan, attól 3 méterre mindkét térfélen található egy vonal, az úgynevezett támadóvonal (hármas vonal).

Ha egy csapat elnyerte a szerválás jogát, akkor forgás következik. A csapat tagjai az óramutató járása szerinti irányban forognak. Amennyiben a forgás következtében egy adott pozícióba kedvezőtlen adottságú játékos kerül, azt lecserélhetik a liberóval, de akár más játékossal is. Cserélni azonban játszmánkét csak hatszor lehet, ám ebbe a liberó cseréje nem számít bele.

A forgás során a pozíciót csak a nyitás pillanatáig kell megőrizni, azt követően már mindenki szabadon változtathatja helyét. Az ábrán számmal jelölve vannak a pozíciók, és a forgás irányát a számok növekvő sorrendben olvasásával kapod. Pozíciók:

      • 1. Nyitósarok. A forgás után ide került játékos adogat.
      • 2. Hátsó közép.
      • 3. Felforgó sarok. A következő forgásnál előre kerülő ember.
      • 4. Első ütő poszt.
      • 5. Első közép. Center poszt.
      • 6. Leforgó sarok. A következő forgásnál hátsó sorba kerülő ember.

A játszma:

Egy csapat tehát hat kezdő játékosból, öt cserejátékosból és egy liberóból áll. Érmefeldobással választják ki, hogy melyik csapat kezd. Az adogató csapat játékosa a levegőbe dobja a labdát, és megpróbálja úgy megütni, hogy az ellenfél területén landoljon. Az ellenfél játékosai legfeljebb háromszor érinthetik a labdát, mielőtt visszajuttatják a másik oldalra (az érintésbe a sáncolás nem számít bele). A labdamenet ily módon a következő mozzanatok sorozatából áll: fogadás, feladás, ütés. A visszaütést az ellenfél felugró játékosai sáncolással (tenyérrel, karral) igyekeznek megakadályozni. A labda birtokában levő csapat a támadó fél. Így folytatódik a játék, amíg a labda le nem esik, el nem akad a hálóban, valaki nem hibázik vagy szabálytalankodik. A mérkőzés három nyert játszmáig tart. Egy játszma megnyeréséhez – legalább két pont különbséggel – 25 pontot kell szerezni. Ha a két pont különbség eddig nem alakul ki, akkor tovább folytatják. Amennyiben döntő, azaz ötödik játszmára is sor kerül, ott 15 pont is elég a győzelemhez.

A szabályok röviden:

  • Nyitni csak az alapvonal mögül lehet, a nyitózónából, egy kézzel.
  • Hárman az első zónában, hárman a hátsó zónában helyezkednek el.
  • Ha egy csapat megszerezte a nyitás jogát, játékosai az óramutató járásával megegyezően egy hellyel elforognak.
  • A nyitást a nyitóhelyre került játékos végzi.
  • A labdamenet nyitással kezdődik.
  • A csapat pontot szerez, ha sikeresen az ellenfél talajára juttatja a labdát, ha az ellenfél hibát követ el vagy az ellenfél büntetésben részesül.
  • Minden csapatnak legfeljebb három labdaérintési joga van.
  • Egy játékos nem érhet egymás után kétszer a labdába.
  • Ha a nyitó csapat nyerte a labdamenetet, akkor 1 pontot kap és újra nyithat.
  • A játék mindig addig folyik, amíg valamelyik csapat nem hibázik.

Forrás:http://roplabdafan.mindenkilapja.hu/html/18262045/render/roplabda-szabalyok

A röplabda pozitív élettani hatásai:

 

Kalória égető

Ha röplabdázol, tested állandó mozgásban van. Mozogni kell a labda irányába, egyik térfélről a másikra ütni a labdát, és futni szinte szünet nélkül. Ekkor még nem is említettük az állandó felugrásokat, melyek a labda ütése, lecsapása és blokkolása alkalmával elengedhetetlenek. Ezek mind kalória égető mozgások. A röplabda az egyik legjobb mozgásforma ahhoz, hogy formába lendüljünk megint, miközben élvezetes meccseket játszunk a barátaikkal.

Izomerősítő

A röplabdázáshoz erősnek kell lennünk. Erre főleg azért van szükség, mert a labdát ütés közben irányítanunk is kell. A labda ütéséhez, feladásához, lecsapásához erős karokra van szükség. Ezek a mozdulatok önmagukban elegendőek karunk megerősítéséhez. Ahhoz, hogy mindezt behajlított lábakkal, talpon maradva tudjuk kivitelezni, erős combokra és vádlira is szükség van.

Energiaszint növelő

Ha rendszeresen játszunk, képessé válunk arra, hogy egyre hosszabb ideig röplabdázzunk pihenés nélkül. Ez egyre erősebben megdolgoztatja szívünket, aminek következtében testünkön egyre több vér áramlik keresztül, ami végső soron növeli vérünk oxigén tartalmát. Ennek áldásos hatását egész nap érezhetjük.

Serkenti a vérkeringést

A vérkeringés serkentésének számos módja van. Ha keringésünk nem működik jól, arra leszünk figyelmesek, hogy végtagjaink hidegek, gyógyulásukhoz hosszabb időre van szükség.

Megfelelő mértékű mozgás – például röplabdázás – esetén töb oxigén kerül a vérünkbe, ami javítja vérkeringésünket.

Javítja ízületeink egészségét

A röplabda kiváló azok számára, akik ízületi fájdalomtól szenvednek. Ez ugyanis alacsony intenzitású sportként is játszható. A röplabda masszív vázrendszert igényel, ami jobb védelmet nyújt az ízületeknek. Ezért fontos a játék előtti bemelegítés, ami fokozott védelmet jelent ízületeink számára.

Fejleszti az egyensúlyérzéket

A törzs izomzat fejlesztésével a röplabda javítja egyensúlyérzékünket. Ez hétköznapi mozdulatsorok – állás, járás – alkalmával is szolgálni fog minket. Fontos a jó minőségű, jól tapadó cipő.

Javítja kéz-szem koordinációnkat.

A röplabda elsőrangú fejlesztő mozgás ezen a téren. Amint a labda közelít felénk a levegőben, képessé kell válnunk arra, hogy tenyerünket megfelelően pozícionáljuk annak érdekében, hogy a labdát védekezés után a megfelelő helyre továbbítsuk.

Javítja reflexeinket

A játék során a labda – különösen egy jól eltalált lecsapást követően – igen nagy sebességgel érkezik felénk. Ahhoz, hogy erre megfelelő időben tudjunk reagálni, jó reflexekkel kell rendelkeznünk. A röplabda – rendszeres játék esetén – nagyban javítja reflexünket.

Fejleszti koncentráló képességünket

Kiemelkedően hatékony a röplabda a koncentrációs zavarokkal küzdők számára. Mivel egyidejűleg egy labda van csak játékban, a játék minden pillanatában adott figyelmünk tárgya. Minél többet játszunk, annál hosszabb ideig képesek leszünk figyelmünket a játékszeren tartani.

Csökkenti a stresszt

Stressz esetén a röplabda az egyik legjobb levezető eszköz. A bennünk lévő feszültséget könnyen átvihetjük a labdára, miközben figyelnünk kell, mert ennek az indulatátvitelnek – csakúgy, mint a röplabda pályának – határai vannak. Mire befejezzük a meccset, a stressz már csak emlék.

Lehetőséget nyújt új emberek megismerésére

Mint csapatsport, a röplabda új embereket ismertet meg veled.

Strandröplabda:

A strandröplabda Kalifornia partjain született 1927-ben. A hatvanas években Marilyn Monroe és J.F. Kennedy is a mérkőzések lelkes látogatói voltak. Aztán a fejlődés szinte mindent elsöpört.

1974-ben San Diego bajnokságán 250 néző előtt 1500 dollárért küzdöttek a párosok, míg az első világbajnokságon – 1987-ben Rio de Janeiróban – már harmincezer néző izgulta végig a döntőt, s a pénzdíj is 5000 dollárra nőtt. A sportág 1996-ban vonult be az olimpia történetébe, Atlantában. Ma több mint 150 országban elismert sportág.

Szabályai

A stradröplabda pálya méretei: 8x16méter, háló magasság: Nők :224 cm, Férfiak + Mix 243 cm. Párosban 224 cm. A csapatok összetétele : 3 játékos + 1 cserejátékos. Páros : 2 játékos. A selejtező vagy csoport mérkőzések 1 játszmára 25 pontig, 2 pont külömbséggel, a döntő 2 nyert játszmáig tart a résztvevők számának figyelembevételével. Minden labdamenet pontot eredményez. A csapatok játszmánként 1 X térfelet cserélnek, térfélcsere alatt nincs szünet, a csapatok késlelkedés nélkül átmennek a másik térfélre. A mérkőzésen 2 x 2 időkérésre van lehetőség. (4 x 3o mp.)

A mérkőzések folyamatosan, az elöző mérkőzés végétől számitva 5 percenként követik egymást. A játékosok egy csapaton belül a jegyzőkönyvben meghatározott sorrendben nyitnak. A nyitást követően nincs meghatározott helyük a pályán, tehát bárki üthet és sáncolhat. Játszmánként két cserére van lehetőség, sérülés esetén a tartalék játékost be lehet cserélni akkor is ha már játszott abban a szettben. Párosban nincs csere. A sánc önálló érintésnek számit, a csapatnak utánna csak 2 érintése lehet. A pályán nincs középvonal, a játékosok átléphetnek az ellenfél térfelére abban az esetben, ha annak mozgását nem akadályozzák. A hálót vagy antennát érinteni tilos, kivételt jelent ha valaki a hajával véletlenül érinti azt. A pályán nincs támadó vonal ( 3 m-es vonal), a játékosok saját térfelükön bárki üthet és sáncolhat. A labdát a test bármely részével meglehet játszani, kivéve a nyitást, amit sáncolni tilos, nyitáskisérlet nincs. Kosárérintéssel áttett labda nem megengedett, ejteni csak ököllel vagy nyitott tenyérrel, ütve szabad.

Forrás: http://www.strandjatekok.com/strandjatekok_03_strandroplabda.html

Ülő röplabda:

A mozgáskorlátozottak sportmozgalmának fejlődését a második világháború utáni időszaktól számíthatjuk, amikor Angliában Dr. Ludwig Guttmann professzor vezetésével létrehoztak a háborús sérültek számára egy rehabilitációs intézetet. Itt a sportot kezdetben a rehabilitáció eszközeként használták fel, később azonban már versenyeket is szerveztek a professzor irányításával.

Az első nemzetközi versenyen, 1952-ben az atlétika és úszás versenyszámai mellett már a német Sitzball elnevezésű csapatjáték is helyet kapott. A hollandok azonban nem találták megfelelőnek a Sitzballt a mozgáskorlátozottak számára, így a játékötletet alapul véve, és ennek szabályait a röplabdához hasonlóvá téve létrehozták az ülőröplabda játékát.  A sportág kezdeti szabályai napjainkig egyre inkább a röplabda játék szabályaira hasonlítanak.

Hazánkban 1970-ben, a Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthonban lakó mozgáskorlátozott fiatalok részére alakult meg a Halassi Olivér Sport Club, ebben  a sportegyesületben már a kezdetektől játszották a saját szabályok szerint a Sitzball és röplabda játékok ötletén alapuló és a kézifoci csapatjátékot.

1971-ben, Gödöllőn volt az első nemzetközi sportakriad, ahol a svédek bemutatták a holland típusú ülőröplabdát, a németek pedig a Sitzballt. 1971-től így megkezdődött hazánkban is az ülőröplabda szabályainak kialakítása. Az 1980-as évekig a szabályok nagy mértékben eltértek a napjainkban érvényes előírásoktól. A pálya mérete 8x10m volt, a labda nélküli mozgás nem volt jellemző ebben az időszakban. A játékosok egymás után akár 2x is érinthették a labdát, így a sportoló akár saját magának feladhatta a labdát, azaz 3×2 érintés volt engedélyezett. 1971-1980-ig sorban alakultak a sportegyesületek, és a versenyzőkmeghívást kaptak a külföldi tornákon való részvételre. A külföldről hozott ismeretek alapján a sportolni vágyók felkérték Csík Jánost és Nádas Pált, hogy készítsék el a hazai ülőröplabda játékszabályát úgy, hogy az a lehető legkisebb mértékben térjen el a röplabda szabályaitól. 1981-1982-ben már 4 hazai csapat részvételével (BP, Pécs, Szombathely, Eger) rendeztek bajnokságot. Az első bajnoki címet a HOSC csapata szerezte.

Forrás: http://www.hparalimpia.hu/sportag/uloroplabda